Ha már a bejegyzés címének olvasása előtt tudtál a víz alatti hoki létezéséről, akkor feltehetően játékos vagy. Na jó, lehet a tesód, vagy az egyik barátod, esetleg a szomszédod, de feltehetően a közvetlen környezetedben él az illető.
Ha most hallasz róla először, megnyugtatásul: nem vagy egyedül! Ha pedig harmadszor olvasod újra a sport pontos nevét, és valami furcsa, rendszertelen víz alatti kergetőzés ugrik be először, akkor sincs nagy probléma. Elsőre valóban úgy tűnhet, hogy a játékosok cél nélkül bolyonganak a medence alján lévő apró korongot kutatva, de valójában igen nagy állóképesség, precizitás és nem utolsó sorban egész kiadós tüdőkapacitás szükséges ahhoz, hogy hatékony tagja légy csapatodnak.
A becenevén vízihokiként is ismert sportág egy igazi csapatjáték. A jégkorong, az úszás és a snorkelezés keresztezéséből jött létre az 50-es évek közepén, a kezdő búvárok tüdőkapacitásának fejlesztése céljából. Bár művelője egyelőre nem sok akad, népszerűsége folyamatosan növekszik, és ma már a világ számos országában rendeznek tornákat, kétévente pedig Európa- és világbajnokságot is rendeznek. A legutóbbi – 2017-es – EB-nek például épp Magyarország adott otthont. (Az más kérdés, hogy a vizes VB mellett erről miért nem szóltak a hírek, akár csak említés szintjén is…)
A vízihoki a medence alján zajlik, és két csapat küzd egymás ellen. A játék célja, hogy a játékosok egy ólommal töltött korongot (súlya kb 1,3 kg) eljuttassanak az ellenfél kapujába. A koronghoz csak a vízihoki ütővel szabad hozzáérni. Ez egy kb. 25 centiméter hosszú, fából készült, kifli alakú eszköz, fekete vagy fehér színben, ami egyben a csapat színét is jelenti. Az ütőnek több éle, oldala van, mindegyik különböző lövéstechnikát igényel.
Két védőfelszerelés is a játékos kötelező viselete. Az egyik a vízilabdából is ismert, füleket is védő sapka. Szintén fekete vagy fehér, egyéni számmal ellátott darabok annak érdekében, hogy a bírók a csapaton belül a játékosokat is meg tudják különböztetni. A füleken kívül nagyon fontos az kéz védelme, ezért a játékosok szilikonnal bevont kesztyűket viselnek. A fél centiméter vastag gumi megvédi a játékosok kezét a félrecsúszott ütésektől, és az ujjuk sem súrlódik a medence csempéin.
A játék sebessége igen gyors, ez a játékosok lábán lévő búváruszonynak köszönhető. Fejükön maszkot és snorkert, azaz rövid pipát viselnek. A vízihoki szabadtüdős játék, ezért oxikénpalack nincs használatban. A levegővétel a felszínen történik, ezért az is a taktika szervez részét képezi, hogy ki mikor jön fel levegőért. A folyamatos rotáció miatt minden pillanatban változik a játék képe, ezért elengedhetetlen, hogy folyamatosan kövesd, melyik csapattársad tartózkodik a víz alatt, másrészről pedig még levegővétel közben is lásd, mi történik a víz alatt. Melósnak hangzik, nem?
A mérkőzést egy 25×12 méteres, minimum 2 méter mély medencéban játsszák. 10 játékos alkot egy csapatot, de egyszerre csak 6 ember van a vízben, a 4 bármikor bevethető cserejátékos a parton várakozik. Egy mérkőzés két 15 perces félidőből áll.
A víz korongot csak az ütővel szabad érinteni, a korongot birtokló játékost nem szabad feltartani. Kisebb szabálytalanságért szabadlövést kap az ellenfél, nagyobbért büntetőt illetve meghatározott időre vagy a teljes mérkőzésre szóló kiállítást.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ki a felelős a szabályok betartásáért. Három bíró figyeli a mérkőzést, ketten a vízből, a főbíró pedig a partról irányít. A bírók kézjelekkel kommunikálnak, de a főbíró víz alatt is hallható hangjelzéssel állítja le vagy indítja el a játékot.
Ha szívesen olvasnál még a sportról, ajánljuk figyelmetekbe a sportág hivatalos oldalát, és ezt a bemutató videót is.
Forrás:
CMAS hivatalos oldal
Vízihoki magyar Facebook-oldal
YouTube – bemutató videó
Wikipédia
Magyar Búvár Szakszövetség oldala
sportsvocabulary 